A Kulturális és Innovációs Minisztérium, a berlini Gábor Dénes Társaság, valamint Magyarország Berlini Nagykövetséges Gábor Dénes születésének 125. évfordulója alkalmából szimpóziumot szervezett a német fővárosba 2025. október 6-án. Az eseményen előadást tartott Roska Botond, a Molekuláris és Klinikai Szemészeti Kutatóközpont (IOB) igazgatója, valamint Bódis László, a KIM innovációért felelős helyettes államtitkára, a Nemzeti Innovációs Ügynökség vezérigazgatója.
Prof. Roska Botond előadása az optogenetikai módszerek alkalmazásáról szólt, amelyek célja, hogy a látásukat részben vagy teljesen elveszített páciensek visszanyerhessék a fényérzékelés képességét. Az eljárás lényege, hogy a retinában megmaradt sejtekbe fényérzékeny fehérjéket juttatnak, így azok képesek lesznek pótolni a károsodott fotoreceptorok működését. A módszert speciális szemüveggel kombinálják, amely a külvilág képeit a sejtek által érzékelhető fényre alakítja, a pácienseket pedig megtanítják az új látási élmény értelmezésére. Klinikai vizsgálatok már igazolták, hogy ezzel a technológiával egyes betegek újra képesek tárgyakat felismerni és lokalizálni. Bár a látás még nem teljes értékű, az eredmények áttörést jelentenek, és a jövőben a rendszer érzékenységének, felbontásának és használhatóságának további fejlesztése várható.
Bódis László előadásában bemutatta, hogyan építi Magyarország a deep tech innovációk fejlődését támogató környezetet. Beszéde elején Roska Botond kutatásait hozta fel példaként: a látás visszaállítását célzó munkája szerinte remekül megmutatja, milyen társadalmi hasznot hozhat a mélytechnológiai kutatás. Ez – mondta – jól szemlélteti, hogyan képes a tudomány valós életminőséget javító áttöréseket létrehozni, és miért fontos, hogy hasonló kezdeményezések kapjanak támogatást Magyarországon is.
Bódis szerint a „deep tech” olyan tudományos vagy mérnöki áttöréseket jelent, amelyek először válnak piaci termékké vagy vállalkozássá, és közben valós társadalmi kihívásokra adnak választ – például az egészségügy, a tiszta energia, a kiberbiztonság vagy az erőforrás-gazdálkodás területén. Hangsúlyozta: az elmúlt 10–15 évben az innovációt leginkább a digitális és szoftveralapú megoldások uralták, de a jövő az olyan mélytechnológiáké, amelyek tudományos felfedezésekből nőnek ki.
Szerinte a deep tech vállalkozásoknak öt fő jellemzője van: tudományos vagy mérnöki áttörésen alapulnak; globális piacra születnek; rendkívül magas a K+F intenzitásuk; alapítóik kiemelkedő szakértelemmel rendelkeznek, illetve jelentős finanszírozási igénnyel működnek.
Roska Botond munkáját ismét példaként említette, amikor a kutatások hosszú távú, évtizedes fejlesztési ciklusairól beszélt. Roska ugyanis kiemelte: az ilyen típusú terápiák még hosszú időt igényelnek, mire a mindennapi orvoslás részévé válhatnak – ez jól mutatja, milyen kitartást kíván a deep tech terület.
Magyarországon jelenleg három terület különösen ígéretes: élettudományok, big data és analitika, valamint a fintech.
Az erős innovációs ökoszisztéma felépítéséhez Bódis László szerint öt pillérre van szükség. Az első az üzleti környezet: Magyarország a Világbank „Business Ready” indexe szerint kedvező feltételeket kínál, az EU legalacsonyabb, 9%-os társasági adókulcsával és jelentős K+F ösztönzőkkel.
A második a tehetség: az informatikai szakokra felvett hallgatók aránya tíz év alatt háromszorosára nőtt, a PhD-hallgatók száma 50%-kal emelkedett, a külföldi doktoranduszok aránya 7%-ról 30%-ra nőtt. Roska példáját itt is megemlítette – kiemelve, tudatosan toborzott tehetséges magyar kutatót, ami szerinte jól mutatja, milyen kulcsfontosságú a személyi kiválóság a sikerhez.
A harmadik az akadémiai szféra: az egyetemek és kutatóintézetek innovációs teljesítménye javul: a top 5%-ba tartozó magyar egyetemek száma 7-ről 12-re nőtt, a szabadalmaké hatszorosára. Most a cél, hogy a kutatási eredmények piacképes innovációvá váljanak – ehhez új technológiatranszfer irodák, tudományos parkok és deep tech kockázati tőkealapok jönnek létre.
A negyedik a finanszírozás: Magyarországon a K+F ráfordítás a GDP 1,4%-a, ezt 2030-ra 3%-ra szeretnék növelni. Szintén a finanszírozást segítik az olyan, hamarosan induló új programok, mint a Life Sciences Catalyst Program és a deep tech VC-alapok.
Az ötödik pillér pedig a vállalati szektor: a nagyvállalatok is aktívabbak – a K+F-ben dolgozók száma 22 ezerről 36 ezerre nőtt, a vállalati kutatásra fordított összeg 2,5-szeresére emelkedett – hangsúlyozta Bódis. A vezérigazgató kiemelte, hogy több nemzetközi cég – például a Bosch vagy a Continental – hozott létre Magyarországon kutatóközpontokat, és ezekből új magyar startupok is kinőnek. Két korábbi Bosch-fejlesztő például autonóm járműtechnológiát fejlesztő céget alapított, amely már 3,5 millió dollárnyi befektetést kapott a Szilícium-völgyből.
Az előadás végén Bódis László visszautalt Roska Botondra, amikor az akadémiai és vállalkozói szemlélet kapcsolatát tárgyalta. Mint mondta, nem az a cél, hogy minden kutató startupot alapítson, hanem az, hogy az egyetemek és kutatóintézetek olyan struktúrát alakítsanak ki, amely elősegíti az eredmények piaci hasznosítását. Roska laborjának működése – ahol alapkutatók és mérnökök közösen fejlesztenek új terápiákat – szerinte kiváló modell arra, hogyan lehet a tudományt és a gazdaságot hatékonyan összekapcsolni.
Bódis végül ismertette, hogy még vannak kihívások: az akadémiai vállalkozói szemlélet erősítése, a deep tech kockázati tőke növelése és a nemzetközi láthatóság fokozása – utóbbit erősítette a szeptember 11-én, Budapesten megrendezett CONNEXIONS – CEE Deep Tech Summit, amely a közép-kelet-európai mélytechnológiai potenciál bemutatását szolgálta. Ugyanakkor Roska Botond munkáját újra példaként említette, hangsúlyozva, hogy az ilyen kutatások mutatják meg, miért kulcsfontosságú a deep tech – mert valódi társadalmi problémákra ad valós válaszokat.
Az angol nyelven zajló szimpózium itt nézhető vissza: https://www.youtube.com/live/sFY5gKD_02o?si=mrkTJ-qouwXwRmqc
